Gro Hammerseng: Húsz év a Rehbanddal

Bár Gro Hammerseng erős szálakkal kötődik szülőföldjéhez, Norvégiához, Dániában is sikerült megvetnie a lábát, és egyensúlyt teremtenie egyesülete és a válogatottság között, valamint a sportolás és a mindennapi élet között.

„Amikor tízéves koromban otthon, Gjøvikban elkezdtem kézilabdázni, gondoskodó édesanyám kínosan ügyelt arra, hogy minden egyes meccsen viseljek térd- és könyökvédőt. Mire elértem a tinédzserkort, úgy gondoltam, elég kellemetlen ezeknek a védőfelszereléseknek a viselete – nincs is rájuk állandóan szükségem –, így aztán egyszercsak megszabadultam tőlük.”

Az édesanyja tudta nélkül?

„Egy idő után többnyire feladta a próbálkozást.”

Mára pedig már teljesen feladta.

„Így igaz, mondhatjuk így is.”

És mindvégig Rehbandot használt?

„Pontosan!”

A norvég kézilabda kiemelkedő alakjával beszélgetünk, aki a sportág minden idők legnagyobb sztárjai közé sorolható. Miután a 2008-as olimpián megszerezte az aranyérmet, nem kérdőjelezhető meg a rajongói tábor álláspontja, miszerint ő a sztárok legkiválóbbika.

„El sem tudtam volna képzelni, hogy profi játékosként így alakul az életem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig maradok, és hogy ennek a titka mindössze három szó – otthon érzem magam.”

Gro Hammerseng, az FC MidtJylland (Ikast) játékosa, Olimpiai aranyérem - 2008, ”A világ legkiválóbb kézilabdázója” cím 2008-ban.

Vezető egyesület

Abban az örömben volt részünk, hogy nyomon követhettük, mikor Gro a szülőhazájában, Norvégiában a Gjøvik és a Vardal színeiben játszott, azt követően, hogy szerencsésen kikötött az ismerős, hazai környéken, az ország legnagyobb tavának, a Mjøsanak a partján. Az otthonát jelentő vidék iránt érzett szeretetét a környékbeliek által gyakorta használt, jól ismert norvég mondás fejezi ki a legtalálóbban: „Nem számít, hol lakom Norvégiában, csak láthassam a Mjøsa tavat!” Éppen ezért meglepő és megható, ha Gro mégis azt mondja, hogy hat fantasztikus évet töltött Dániában, Ikast városában.

„Igen, a későbbiekben is elragadtatással gondolok majd vissza az itt eltöltött időkre. Szívesen fogadtak az egyesületben, ahol az első naptól fogva úgy éreztem, megbecsülnek, és ahol olyan nagyszerű játékosok közt lehetek, amilyenekről azelőtt csak álmodni mertem. El se tudtam volna képzelni, hogy profi játékosként így alakul az életem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig maradok, és hogy ennek a titka mindössze három szó – otthon érzem magam. És egy idő után azt vettem észre, hogy ez az érzés kihat az egész életemre, a pályán és a pályán kívül is. Ha tanácsot kellene adnom, hogy mire érdemes odafigyelni, csak azt tudnám mondani, hogy új helyen az első év mindig különös. Ez az az időszak, amikor az embernek az otthonával kapcsolatos összes gondolata még frissen él az emlékezetében – így, ha szabad egy sportos kifejezéssel élnem, a feladat az, hogy leküzdjük a kezdeti izomlázat. Ez a kifejezés tehát arra is vonatkozik, amikor az ember új helyen kezd új életet.”

Az új helyen

Tehát a tiétek gyakorlatilag „norvég csapat”?

„Igen, mi köztudottan egy „kis Norvégia” vagyunk Dánián belül. Erre a helyzetre illik igazán az a régi mondás, hogy jól megy a sora egy norvégnak Dániában. Előfordul például, hogy be akarok gyorsan vásárolni – ilyenkor biztos, hogy összefutok három-négy norvég csapattársammal. Ráadásul ott vannak a dán barátaink is: a dán csapattagok, és az Ikast környéki helybéli barátok.”

Minden pénzbe kerül. Az egyesület tagjaként mennyire tájékozott a szponzorok és más partnerek közreműködéséről?

”Az egyesület ezzel a témával a leghelyénvalóbb és legprofibb módon foglalkozik. Játékosként úgy érzem, hogy a részvételük és a velük való találkozók megfelelő arányban valósulnak meg, ezenkívül a szponzorokkal vállvetve az egyesület mindenre fordít figyelmet – és így végül is mindenki elégedett. A kézilabda természetesen Norvégiában is fontos sportág, Dániában azonban nemzeti sport, és ez érzékelhető a dánok hozzáállásából is. Játékosként legalábbis ez a benyomásom.”

Kézilabdaláz Ikastban

A helyi kézilabda-csapat magától értetődően elsőrendű szórakoztatást nyújt a hazaiaknak. És ez annak ellenére is így igaz, hogy a csapatban a norvég játékosok száma átlagon felüli. Mégis – a rajongók a norvég lányok saját nemzeti válogatott csapatukban tett minden lépését is árgus szemekkel figyelik. Például valószínűleg senki nem felejti el a legutóbbi olimpiai játékok utolsó mozzanatát, amikor Norvégia hajszál híján kiesett a középdöntőből, de végül a gyors észjárású Gro Hammersengnek a pálya közepéről sikerült lőtávon belül helyezkednie, és a játékidő hatvanadik percében beívelnie a labdát az észak-koreai kapus mögé, épp a mérkőzés végét jelző sípszó pillanatában. Vitathatatlan professzionalizmusra utal Gro e mesterfogása a norvég csapatban, amelytől több mint húsz éve hasonló bravúrokat láthatunk. Ide illenek Nils Arne Eggen from Rosenborg híres norvég labdarúgóedző szavai: „Eddz, hogy szerencsés légy!”. Ez a mondat tökéletesen tükrözi, miként látjuk a leírtakat. Az se okozzon senkinek meglepetést, hogy igenis létezik olyan sztár, mint Gro, aki „felteszi az i-re a pontot”.

„A kézilabda természetesen Norvégiában is fontos sportág, Dániában azonban nemzeti sport…”

Mit tartogat a jövő az Ön számára, Gro?

„Még nem hoztam semmilyen döntést, legalábbis hivatalosan nem. Sokféle tényező határozza majd meg, hogy a későbbiekben milyen irányba haladok tovább, úgyhogy erre a kérdésre később térjünk majd vissza.”

Döntését mennyire befolyásolja majd a térde állapota?

„A keresztínszalag-műtétem után porcmegnagyobbodás lépett fel nálam. Úgy gondoljuk tehát, hogy kézilabda-karrierem már nem ívelhet tovább fölfelé.”

Azért a Rehband jó segédeszköznek nevezhető?

”Feltétlenül! Nagyra becsülöm a segítséget, amit a Rehband nyújt nekem. És ahhoz, hogy folytassam, alighanem nagy előny az üzleti partnerség az Otto Bockkal, hiszen végső fokon mégiscsak viselnem kell azokat a felszereléseket, melyekbe édesanyám annak idején öltöztetett. Hallgatnunk kell a testünkre!”

„Köszönjük a beszélgetést!”

Nem maradt más hátra, mint hogy Gro Hammerseng pályáját továbbra is figyelemmel kísérjük. Az az érzésünk, hogy kézilabda-karrierje után bármit is hozzon számára az élet, ő mindig ott lesz a dolgok sűrűjében. Ami az életrevaló emberek jellemzője.

 



« vissza az előző oldalra